Gyávol Judit

Szerkesztő

Szakmai oldal:

- Tréner és projektkoordinátor vagyok egy egyesületnél, ahol diákoknak, tanároknak, civil szervezeti képviselőknek tartunk képzéseket. Imádok új, kedves, lelkes emberekkel megismerkedni és segíteni nekik elmélyülni bizonyos témákkal kapcsolatban

- Emellett folyamatosan bővítem a tudásomat szervezetfelmérés és fejlesztés területein, illetve minden egyéb téren, ahol csak lehet

Amit szakmai téren még fontosnak tartok:

- 2010, január: „Képző” (Formator) képesítésben megszerzett oklevél;

- 2006-2009: Önismereti kurzus pszichodráma technikával (150 óra);

- 2006-2008: Humán erőforrás asszisztens, gyakorlat;

Tanulmányi oldal:

A munkahelyemen folyamatosan tanulok, ezen kívül:

- 2008-2010: Mesteri képzés, BBTE, Pszichológia és Neveléstudományok Kar, Pszichológia Szak, disszertáció dolgozat címe: „Kockázatvállalás a tudásfelmérő teszt kitöltésekor az önbecsülés és kockázatvállaló magatartás függvényében, amikor tétje van az eredménynek és amikor nincs”

- 2004-2008: Egyetemi képzés, BBTE, Pszichológia és Neveléstudományok Kar, Pszichológia Szak, államvizsga dolgozat címe: „Saját illetve külső csoporttaggal szembeni diszkrimináció vizsgálata pszichológus és közgazdász egyetemisták esetében”

- 2000-2004: Kölcsey Ferenc Főgimnázium, Szatmárnémeti, Matematika-Informatika szak

Magánélet:

- Szeretek kirándulni, beszélgetni és társaságban lenni

- Szeretem a kisgyermekeket

- Egyesek szerint kutyabolond vagyok; van benne némi igazság

Az élő ember arca sosem tükröm, talán mert olyan mozgékony és változó, önmagára sem mindig hasonlító; mert vajon egyaránt önmagára hasonlít a mosolygó és zokogó ember is? Nem, az embernek nem mindegyik arca azonos önmagával; a sok lehetséges arca, a sok lehetséges arckifejezése, fintora, szemöldökrándítása, ránca, csodálkozása, elsötétülése, derűje, borúja, dühe közül csak egy – vagy talán kettő? három? – jellemző igazán az emberre, aki az arc mögött él. (Bodor Pál)

“A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.” (Mark Twain)