„Igazán jó csak akkor tudsz lenni ha újat produkálsz minden nap.”
Bea: Mivel foglalkozol? Miért választottad ezt a munkát?
Miki: Sok mindennel foglalkozom, de két fontos dolgot emelnék ki, melyek meghatározzák az életemet. Az első igazából ha fontossági sorrendbe próbálnám rakni, az a néptánc, amit én a hobbymnak szoktam nevezni, a második pedig a televízió ami hivatásom, ugyanis főállásban vágó vagyok a Román Televízió kolozsvári regionális stúdiójában. A tánc olyan, hogy belekóstolsz aztán nem bírod abbahagyni. Igazából azt vallom, hogy a legősibb, a legtisztább, a legőszintébb művészet a tánc. Táncban szinte lehetetlen hazudni, de legalábbis nagyon nehéz. A test, a mozgás, a mozdulat nem hazudik. Persze jön ehhez a szép, tiszta és jó zene és a kettő összhangja ami a táncban teljesül ki. De visszakanyarodva a tánccsoportban nem csak a táncra, a tánc szeretetére leltem, hanem barátokra, jó társaságra. Hogy a dolog ennél összetettebb legyen, a későbbiekben már pedagógusként is részt vettem a csoport életében, magamra vállalva az utánpótlás nevelését, valamint a színpaddal is próbálkoztam, nem csak mint előadó, hanem mint koreográfus is. Egyiket sem én választottam, csak egyszerűen meg kellett csinálni és én ott voltam kéznél.
B: Mesélj pár dolgot magadról, munkádról!
M: Kezdjük az elején. Nagyváradon születtem, szüleim székelyek, Kolozsváron élek és dolgozom. Azért érzem fontosnak ezt, mert bármikor kérdezték tőlem ki vagyok ezt éreztem a legfontosabbnak elmondani: „Kolozsváron élő Partiumi székely vagyok”. Ebben minden benne van. Az erős identitástudat és temperamentum, amit a székely vér hoz magával, a tolerancia és multikulturalitás, amit a partiumi gyerekkoromnak köszönhetek, valamint a kolozsvári gazdag kulturális élet, aminek köszönhetőn én is merem azt mondani, hogy a kultúra embere lettem. Ennek a sok alapanyagnak a keveréke vagyok.
A munkámat nagyon szeretem. Minden benne van amire szükségem van. Emberek, kreativitás, technika, kultúra. Furcsa ezeket mind egy helyen felsorolni, de ez tényleg így van az én munkám esetében. A kreativitás lépten nyomon körülvesz. Kezdve azzal, hogy az operatőr munkatársam milyen képkompozíciókat talál ki, hogy a szerkesztő milyen mondanivalóval próbája megtölteni a műsort vagy, hogy én milyen formába öntöm az egészet. Nagyon hasonlít ez a tánchoz, hiszen a koreográfus ugyanezt teszi. Eldönti a táncok, motívumok, mozdulatok sorrendjét, a színpadi térbeosztást, a ritmusát a táncelemeknek, vagyis ő adja meg a formáját egy táncelőadásnak és gyúrja egybe a rendező elképzelésével. Két látszólag különböző dolog de mégis ugyanarról szól. Mindegyikben óriási helyet kap a kreativitás, mindkettő szorosan összefügg a ritmussal, a vizualitással. A különbség csak az talán, hogy amíg a tánc az egyszeri megismételhetetlen pillanatról szól és akármennyire előkészített mégis performanszról beszélünk, addig a televízóban van esély javítani és megismételni dolgokat ameddig az megfelel a szerkesztő, avagy az operatőr elképzelésének. A vágó pedig az aki végül eldönti mi marad és esetleg alakítja azokat, lehetőségei szerint, hogy az formailag, tartalmilag összhangban legyen és megfeleljen a technikai követelményeknek.
B: Mely tevékenységek tartoznak a hobbydhoz?
M: A táncról meséltem már egy keveset. Igazából ez a legfontosabb hobbym. Ebben érzem otthon magam. A tánc az, amivel ki tudok lépni a hétköznapokból, melynek segítségével ki tudom maximálisan fejezni magam, amiben önmagam tudok lenni. Mondhatnám, hogy tiszta és egyszerű önkifejezési forma lett számomra, de több annál. Lehet szórakozási lehetőség, de lehet művészi megnyilvánulás is, éppen ettől olyan összetett és foglal el olyan fontos szerepet az életemben (a menyasszonyom szerint mindennél fontosabbat). A tánc mellett rengeteg filmet és színházi előadást nézek (párat élőben is sikerül). A zene is nagyon fontos számomra. Amolyan mindenevő vagyok. Nincs meghatározó zene vagy zenei irányzat amit hallgatnék. Szeretem mindenből a minőségit, legyen az klasszikus, jazz, rock, világzene vagy népzene. Ugyanez áll a filmre is.
B: Mit tartasz kreatívnak a tevékenységeidben?
M: Minden erről szól. Vannak ugyan sablonok amiket követve lehet táncelőadást készíteni vagy akár televízió műsort, de ezekre már rég nem vevő a néző vagy a közönség. Igazán jó csak akkor tudsz lenni ha újat produkálsz minden nap. Ha a sablonok mögött meglátod a lehetőségeket. Ha új utakra találsz. Ez nem mindig megy, de igyekszem több lenni a sablonosnál és valami többletet és egyénit varázsolni mindenbe amit csinálok, legyen szó táncról, vagy televízióról.
A táncban minden pillanat a kreativitásról szól. A magyar néptánc improvizatív jellege miatt a néptáncos minden pillanatban kreativitásra van kényszerítve az első mozdulattól az utolsóig. Koreográfusként vagy rendezőként kicsit más. Itt már előre lehet tervezni, utakat lehet keresni, lehetőségeket kipróbálni, ahhoz, hogy az jobban megfeleljen a célnak és a mondanivalónak.
– Bea –
Ötletfészek 