Mező Ferenc, Mező Katalin: Kreatív és iskolába jár

„Ő az! A diák! No, meg a pedagógus! És a szülő! Nekik írtuk e könyvet arról, hogyan azonosítható és fejleszthető az alkotóképesség.”

Kreativitás…képesség…kreativitás-azonosítás…intelligencia…fejlesztés…módszerek! Milyen „könnyű”, egyszerű szavak, mégis mekkora a súlyuk. A kreativitás napjaink iskolarendszerének egyik traumatikus pontja, hisz tudunk róla, beszélünk róla, de sajnos az elmélet nem ölt testet a gyakorlatban. Épp ezért a szerzők célja a könyv megírásával az volt, hogy elméleti és egyben gyakorlati útmutatót adjon a pedagógusoknak, tehetségfejlesztő szakembereknek, szülőknek és mindazoknak, akik a kreativitás azonosítása és fejlesztése felől érdeklődnek.

A szerzők fontosnak tartják, hogy bevezessék az olvasókat a kreativitás kultúrtörténetébe, hogy megismerkedjenek a kreativitáskutatás történetiségével, kezdeti eredményeivel és buktatóival. Megemlítik azt is, hogy a kreativitás hogyan kapcsolódik a humán képességek világába és hogy milyen kapcsolatban áll a tehetséggel. Így a kreativitás és a tehetség kapcsolatát tekintve a tehetségkoncepciók három típusával is találkozhatunk. És ha már fejlesztésről is szó esik, akkor az első fontos lépés a kreatív tanulók azonosítása: az egyes kreatív részképességek mérése vagy identifikációs módszerek felhasználása. Az olvasók megismerkedhetnek a kreativitás fejlesztésének módszereivel, hisz a könyv szerzői egy egész módszergyűjteményt tárnak az olvasók elé: elemi kreativitásfejlesztő technikákat, kreativitásprogramokat. Mindemellett egy gyakorlati munkában felhasználható eszköztárat is találunk a könyvben, mely különböző kérdőíveket, módszereket tartalmaz a kreativitás iránt érdeklődők számára, melyek ha nem is oldanak meg minden identifikációval és fejlesztéssel kapcsolatos problémát, de hozzásegítenek a megoldáshoz.

„A kreativitás érték! A kreativitás jó! Tanuljuk meg hogyan használható! De megtanulni nem elég: adjuk át tapasztalatainkat nemzedékről nemzedékre. A fogyasztói társadalom önmagában nem életképes, csak akkor, ha egyben alkotó társadalom is..”

– Emőke –